„Newe Zeitung auß Ungern…”

„Newe Zeitung auß Ungern…”

„Newe Zeitung auß Ungern…” 
Erhard Pöckhl tudósítása Zrínyi György 1587. évi kacorlaki győzelméről
Eberau/Monyorókerék, 1587
Bevezetővel közreadja: Ekler Péter 
Hasonmás kiadás
Margaritae Bibliothecae Nationalis Hungariae
OSZK, Budapest ,2008., 42 old.
ISBN 978 963 200 541 6

Nyelv: magyar, német

3 500,- Ft
Kapható

Az Erhard Pöckhl tudósítása Zrínyi György 1587. évi kacorlaki győzelméről című röplap Johannes Manlius monyorókeréki nyomdászmester műhelyében jelent meg. A 2008-as hasonmás kiadás a Margaritae Bibliothecae Nationalis Hungariae sorozat tagja, Ekler Péter bevezetője ismerteti a történelmi pillanat jelentőségét és a kiadvány keletkezésének történetét.

A XVI. század végi török-magyar harcok egyik legjelentősebb határvidéki összecsapására 1587. augusztus 9-én a Zala megyei Kanizsa mellett, Kacorlak térségében került sor. Zrínyi György vezetésével a kanizsai, vend végvidéki és a magánföldesúri csapatok egyesült erővel Sehszühvár szigetvári béget verték meg. A török bég katonái Zala megye déli részén több falut elpusztítottak és jelentős zsákmányt ejtettek, az egyesült csapatok a Kacorlak körüli mocsaras vidéken ütöttek rajta a visszavonuló törökökön, s bár az ellenség egy része egérutat nyert, köztük Sehszühvár is, a többség megadta magát. A török halottak száma ezer főre tehető, körülbelül ugyanennyien estek fogságba, 600 fő pedig megsebesült. Zrínyiék állítólag csupán 11 embert vesztettek a küzdelem során.

A kacorlaki győzelemről Zrínyi György titkára, Erhard Pöckhl tájékoztatta levélben a neves nyomdászt, Johannes Manliust, aki ekkoriban a Magyar Királyság területén működő nyomdászok egyik legfigyelemreméltóbb képviselője volt. A német nyelvű tudósítás Manliusnak szóló ajánlással kezdődik, majd ismerteti Sehszühvár korábban viselt dolgait is. Ezt követi a harcok előzményeinek és leírásának érzékletes és drámai részletezése. A korabeli beszámolókat nagy érdeklődéssel fogadták Monarchia-szerte, sőt, azon túl is, a török veszedelem iránti érdeklődést részben a földrajzi közelség miatti félelem, részben a terület politikai, diplomáciai, geokulturális összefonódottsága, részben pedig az oszmán-török világ iránti kíváncsiság táplálta.