A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye Műemlékkönyvtárának Régi Állománya

A szatmárnémeti műemlékkönyvtárban a központi intézmények (püspökség, székeskáptalan, papnevelde) igen csekély könyvtármaradékai, a szatmárnémeti ferences és jezsuita könyvhagyatékok, a minoriták nagybányai könyvállománya és az egyházmegye plébániáin fellelt korai nyomtatványok kerültek elhelyezésre, mindösszesen 4.500 kötet (zömmel 1801 előtti nyomtatványok). Katalógusunk ezen állomány legkorábbi részeit, az egyetlen ősnyomtatványt, 148 antikvát (16. századi külföldi nyomtatványok), 518 darab 17. századi külföldi nyomtatványt, végül a 85 RMK-t (Régi Magyar Könyvtár) mutatja be.

Az 1804-ben az egri egyházmegye (akkortól főegyházmegye) területéből kiszakított új, szatmári egyházmegye könyves múltja nem rendelkezik különösebb középkori előzményekkel, hiszen ahhoz csak a nagyobb egyházi központok, püspökségek, székeskáptalanok, jelentősebb szerzetesrendi intézmények jelenthettek megfelelő hátteret. A hódoltság, a török foglalás ugyan nem érintette közvetlenül a későbbi egyházmegye területének nagyobbik részét, ám a reformáció szinte nyomtalanul eltüntette a katolikus múltat, tárgyi emlékeit. Ekkor alakuló, közismerten jelentős református kollégiumi könyvtárainak (Szatmárnémeti, Máramarossziget, Nagybánya) állományai – többnyire csak maradékai – ma a területileg illetékes megyei könyvtárak különgyűjteményeiben, a kolozsvári akadémia fiók könyvtárában és az egyetemi könyvtárban kutathatók.

A katolikus jelenlét a 17. század folyamán mindössze a jezsuiták missziós munkájához köthető. A hívek lelki gondozása mellett 1636-ban rendházat és gimnáziumot is alapítottak Szatmár városában, 1687-től a felsőbányai plébániát is  adminisztrálták. Az egyházmegye újkori könyves múltjának kézzelfogható emlékei így legfennebb a 17-18. századok fordulójáról maradhattak fenn.

Részlet az Előszóból