Egy erdélyi alkotó az OSZK vendége, aki így mutatja be a tárlaton látható munkáit: „A jelenlegi kiállítás egy válogatott anyag az elmúlt 5 év ,,terméséből… olaj és akril festmények. Képeimben a nagybányai festészet szellemiségét idézem fel az itt lévő impresszionisztikus hatásokból keletkező, de expresszív színekkel megtöltött tájrészleteken, újraértelmezett kompozíciókban. Mint egy fényképezőgép objektívjén át a madártávlatból ábrázoló realisztikus megjelenítéstől ráközelítve a tájrészletekig, melyek ezáltal absztrakttá válnak. A víz számomra egyet jelent a végtelen szárnyalással, de ugyanakkor benne van a mélység és az örvény magával vonzó ereje is. E kettős valóságábrázolásban az emberi alakok filozófiai mondanivalót testesítenek meg.”
A művésznő ars poetica-ja
„Miért festek? Számomra a festés belső kényszer, csak ezáltal érzem teljesnek az életem. Nekem a festészetben a színek, a fények a legfontosabbak, vérbeli kolorista vagyok. Úgy érzem, színek nélkül nincs festészet, még az emberi lelket is színekben látom. Legjobban a szabadban szeretek festeni, szükségem van az impresszióra.
A táj, a természet, az élmény elindítója, mely aztán belső képpé formálódik, és a vásznon elkezdi élni önálló életét. Ennek hangulatát a színek határozzák meg, melyek a szubjektív szűrőmön keresztül kerülnek a képre.
Ettől kezdve már csak a kép a fontos, mely szeizmográfként érzékeli és tükrözi vissza az érzéseimet, a hangulatomat.”
„Erdély elvarázsolt tündérország, ezt bizonyítja alkotásaival Siska-Szabó Hajnalka is. Megszólalnak a múltból fogant jelen idő balladái, a kettősség karéjában született hangulatok. Annak az emberi tájéknak a hangulata, ahol fény lopakszik az árnyék, finom hang a csend fölé. Siska-Szabó Hajnalka lendületet varázsol a mozdulatlanságba, és a szürkeségbe éltető színeket.” – Gülch Csaba, újságíró
„A színek, a fények, a levegő, a vizek, egyszóval a természet szerelmesét ismertem meg, aki könnyedén, de ugyanakkor nagyon komolyan játszik a pillanat szülte benyomásokkal, azok drámai és lírai oldalát egyaránt felvillantva – fejtette ki a méltató. A vizek világa mindegyre visszatérő motívumként jelentkezik Siska-Szabó Hajnalka alkotó¬művészetében, a festői megnyilatkozások sajátos lehetőségét nyitva meg előtte. A művész szívesen játszik a tükröződések adta formákkal, a valóság és a mozgó víztükör alakította formavilág szembesítésével. – Németh Júlia műkritikus, a kolozsvári Barabás Miklós Céh alelnöke
„Olyan festőnő, aki határtalan szabadságvággyal fogadja be a víztükör játékosságát, hogy azt temperamentumával, pillanatnyi érzelmi szűrőjén keresztül a természet örök mozgását ábrázolva jelenítse meg. A festőnő védjegye, márkajelzése, hogy expresszív erővel sugároztatja ki hideg vezérszíneit, amiket ellenpontoznak a lappangó meleg színek. Ezek a kékek, néha lilák vezérszínekké váltak képei színhangulatában.” – Breznay András, festőművész
„Nem föltétlen kell a szimbólumtár gazdag jelképiségében kutakodnunk (…) A kapumotívumok, talán szükségtelen itt a szimbólum értelmezésére kitérnünk, éppúgy beépülnek ebbe a látványvilágon túl valaminő mélységet is involváló szerkezeti sokarcúságba, mint a napszakonként, koronként megújuló, viharokkal tüzesített, de valahol a lélek csatornáit is szimbolizáló víz – az élet vize, a szabadság-tenger, stb. – megannyi megjelenési módja.
A fénytől megittasult földabrosz mint tájkép-variációk ösztönzője attól érdekes, hogy a motívumláncolat éppúgy egy – realista indíttatású, ám valahol mégis a csodával érintkező – különös látomást tükröz, mint bármely, a láthatón túlira tekintő festmény…” – Szakolczay Lajos, József Attila –díjas író, műkritikus
Országos Széchényi Könyvtár, 1014 Budapest, Budavári Palota F épület, V. emelet
Látogatható 2015. június 17-tól és július 11-ig, keddtől szombatig 10–18 óra között.
Olvasójeggyel nem rendelkező látogatóink az időszaki kamarakiállításokat egységesen 400 Ft-os jegy ellenében látogathatják.