2017. február 16-i alkalmunkon a hajat, ezen belül a magyar paraszti haj- és fejviselet módosulásait és jelentését fogjuk elemezni Tátrai Zsuzsanna néprajzkutató, az MTA-BTK Néprajztudományi Intézet munkatársának segítségével. Mi a haj? Szaruképződmény, mely mechanikailag védi a fejet? Státuszszimbólum? Egyéniségünk kifejezőeszköze? Bizonyára az egyik legellentmondásosabb testrész, amelyhez számos hiedelem, legenda, rögeszme és közmondás kapcsolódik. Identitásunk meghatározója feltehetően embervoltunk kezdete óta. Fennmaradt források alapján tudjuk, hogy már az ókortól kezdve ápoltuk, festettük, vágtuk, növesztettük, göndörítettük, egyenesítettük, jelentést adtunk a hajszínnek és a hajat díszítő kiegészítőknek.
Számos mítosz, legenda, mese kapcsolódik a hajhoz, s ezek ihletésére gazdag a tárháza azoknak az irodalmi és zenei alkotásoknak, melyekben középpontba kerül a haj. Az utóbbiakból ad ízelítőt Mezei Pál zongoraművész és Szilágyi Éva operaénekesnő.
A haj még a szentség jele is lehet? Erre választ kaphatunk Szent Ágnes vértanú legendájából, amely szerepel Jacobus de Voragine: Legenda Aurea (Arany legenda) című, 1488-ban megjelent ősnyomtatványban is, melyet a Varázsgömbben mutatunk be.. A több mint 500 éves kötetről Bíró Csilla, az OSZK Régi Nyomtatványok Tárának munkatársa beszél majd. A különleges kivitelezésű, kézzel kifestett fametszeteket tartalmazó vaskos kötet, amely saját korában nagy népszerűségnek örvendett, számos mártír és szent életét adja közre.
Időpont: 2017. február 16., 17 óra
Helyszín: Országos Széchényi Könyvtár, Budavári palota, F. épület, VI. emelet, Díszterem
Jacobus de Voragine: Legenda Aurea, Budapest, Helikon Kiadó, 1990
Szent Ágnes legendája a kötetben
Youtube csatornánkon utólag is megtekinthető Tátrai Zsuzsanna előadása