’56 jelentései – amatőr fényképek és visszaemlékezések a nemzeti könyvtár új időszaki kiállításán

 

2026. október 21-én, szerdán nyílt meg az OSZK Történeti Fénykép- és Interjútárának ’56 jelentései – amatőr fényképek, visszaemlékezések című időszaki kiállítása. A nemzeti könyvtár a tárlattal az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulójára emlékezik, a látogatók elé tárva az események vizuális dokumentumait és a történelmi időszakot személyesen megélők visszaemlékezéseit. 

 

 

 

 

A kiállítás megnyitóján az intézmény nevében Bokodi-Oláh Gergely, az OSZK Kutatási és Különgyűjteményi Főosztályának vezetője mondott köszöntőt, a tárlatot Rainer M. János Széchenyi-díjas történész nyitotta meg. 

Bokodi-Oláh Gergely arra hívta fel a figyelmet, hogy a kiállításon „amatőr felvételek és a megtekinthető interjúrészletek egymást kiegészítve hozzák közel hozzánk az eseményeket. A fényképeken egy pillanat marad velünk. A visszaemlékezésekben megszólalhat mindaz, ami a képből nem derül ki: a személyes indíték, a bizonytalanság, az öröm vagy a félelem.  A megőrzésnek ebben különös jelentősége van. Voltak, akik személyes kockázatot vállalva rejtették el a felvételeket. Mások kamera előtt idézték fel, amit átéltek, és ezzel lehetővé tették, hogy emlékeik a következő nemzedékek számára is hozzáférhetők legyenek”. 

Ezek a felvételek egyszerre történeti dokumentumok és a történelem eseményeit átélő hétköznapi emberek nézőpontjának lenyomatai. A képekből így sajátos „vizuális történelem” épül fel, amelyben a dokumentált pillanatok értelmezése személyes tapasztalatokkal és utólagos jelentésadással egészül ki. 

 

A tárlat arra is rámutat, hogy egy forradalomnak a személyes emlékeken túl közös, a társadalom egészét érintő jelentése is van. A fényképek segíthetnek ennek megértésében, hiszen a forradalom különböző szakaszait és egymástól eltérő érzelmi tapasztalatait egyaránt megjelenítik: a lelkesedéstől az erőszakig, a boldogságtól a depresszióig. A képekhez kapcsolódó értelmezések olyan fogalmak köré rendeződnek, mint a sajtószabadság, a szolidaritás, a jelképrombolás és -alkotás, a gyász, valamint a kizökkent világ tapasztalata. 

A forradalom tanúival, résztvevőivel és alakítóival készített életútinterjúk olyan személyes beszámolókat őriztek meg, amelyek a történelmi események emberi vonatkozásait és az átélők saját nézőpontját is hozzáférhetővé teszik. 

Rainer M. János a tárlat megnyitásakor kiemelte, hogy a tárlat fotói, valamint a kiragadott interjúrészletek „többnyire a mi elmúlt évtizedeink szereplői is, akikre, ha már nincsenek is köztünk, ... még jól emlékszünk. Jól emlékszünk a történeteikre. Itt azt mesélik csak, mi történt velük. De főképpen, mit éreztek abban a néhány napban, amikor az ismeretlen fotósok a várost járták”. 

 

 

A kiállítás az OSZK gyűjteményében őrzött forrásokat mutatja be. A fényképek és az interjúrészletek a forradalom emlékezetéhez kapcsolódó fogalmak köré rendeződnek. A tematikus csoportokba rendezett fényképeket interjúrészletek egészítik ki, amelyek a kiállítótérben elhelyezett monitorokon tekinthetők meg. A személyes történetek és a képi dokumentumok együttesen mutatják be, hogyan élték meg az 1956-os forradalom két hetét a hétköznapi emberek, valamint azok, akik részt vettek az események alakításában. 

A tárlat célja, hogy az 1956-os forradalom emléke és az eseményeket átélő emberek történetei a következő nemzedékek számára is fennmaradjanak. A fényképek és a visszaemlékezések együttes bemutatása lehetőséget teremt arra, hogy a látogatók ne csupán a történelmi események dokumentumaival találkozzanak, hanem azok személyes tapasztalataival is, akiknek a forradalom a mindennapi élet valóságában vált meghatározó élménnyé.