A könyvmentő és a szűcsmester

Mátray Gábor a reformkorban és az 1848/49-es forradalom idején sokoldalú kulturális tevékenységet végzett: zeneszerző, az első Nemzeti Zenede megalapítója, szépíró, a Széchényi Országos Könyvtár elhivatott, felkészült könyvtárőre volt. 1817 és 1830 között a Széchényi család nevelőjeként tevékenykedett. Minden tudományágra kiterjedő tájékozottságát, enciklopédikus műveltségének alapjait, francia és angol nyelvtudását a család körében szerezte meg.

Széchényi Ferenc, a Nemzeti Múzeum alapjainak tekintendő hungaricagyűjteménye mellé 1832-ben bekerült Jankovich Miklós műgyűjtő húszezres hagyatéka, amelyet az értékes hungarikumok miatt a kortársak és az utódok a nemzeti könyvtár második alapításának is tekintették. 1837 és 1846 között Mátray a Széchényi családdal való kapcsolata révén jegyzőként vett részt a gyűjtemény feldolgozásában. 1846-ban, Horvát István halálát követően őt nevezték ki könyvtárőrnek. Az első feladata a Széchényi Országos Könyvtár százezres állományának átköltöztetése volt a Ludoviceumból és több ideiglenes középületből az újonnan épült Nemzeti Múzeum épületébe. A már meglévő nemesi gyűjtemények mellé bekerült Horvát István harmincezres hagyatéka is, amelyet szintén el kellett helyezniük a könyvtár falai között. A beköltözés után az állomány feldolgozatlan volt, nem állt rendelkezésre szükséges bútorzat a könyvek elhelyezésére, így csak a múzeumi kiállítótér nyílt meg a látogatók előtt.

A könyvek katalogizálásában az 1848-as események jelentették a legnagyobb akadályt, hisz az intézmény márciusra a népképviseleti országgyűlés, a nemzeti szabadság, a forradalom színterévé vált, a raktárak berendezésére nem került sor, 1849-ig zárva volt a könyvtár. A szabadságharc hevében csak arra volt lehetőség, hogy a legértékesebb könyveket biztonságba helyezzék.

Mátray így emlékezett vissza a forradalom eseményeire:

„A Museum Pesten 1848–49-ben nevezetes szerepet játszott, akarata ellen, miről ugyan a hírlapok és a magyar forradalomról megjelent munkák bővebben fognak emlékezni. A zajongó és felhevült fiatalság kezdé a Museum külső udvarát népgyűlésekre használni, és mások későbben utánzák. A szabad sajtó kivívása utáni napon, Martius 16-án tartatott ott az első népgyűlés. Az udvaron lévő lépcső jobb, vagyis északnyugoti oldalfalán állottak a néphez beszélő szónokok: Klauzál Gábor, Nyáry Pál, Vasvári Pál, Petőfi Sándor.

[...]

Éjfél után 2 órától 4-ig sűrű ágyúzás volt, némelyek szerint a császári sereg keresztül akart törni és megszökni Budáról, mások szerint akadályozni akará a pesti parton felállíttatni szándéklott ágyúkat.” – idézi vissza Buda ostromát, nevezetesen 1849. május 16-ának éjjelét. 

A szabadságharc leverése után 1855-től egy írnok, majd 1860-tól Barna Ferdinánd segédőr vett részt a könyvtár állományának feldolgozásában. 1866-ra jelentős anyagi támogatással tudták rendezni a könyvgyűjteményt és így megnyílhatott az intézmény nyolcvan fős olvasóterme. Az olvasók között találjuk a kor legnevesebb tudósait, írót és műfordítóit (Herman Ottó, Jókai Mór, Arany János).

Az ország Könyvtárába nemcsak grófoktól, tudósoktól érkeztek felajánlások. Az egyik első ajándékozó egy szűcsmester volt, bizonyos Kindi Mátyás, aki saját, gondosan gyűjtött 48 darabból álló kis könyvtárát ajánlotta fel Széchényi Ferencnek, hogy fordítsa a haza céljaira.

„Boldog Haza! mellynek minden rendbéli  fiait egyaránt lelkesíti a tudományok szeretete, és a józan megvilágosodás egyaránt gyullasztja a Hazafiúságra!” – részlet az 5. képmellékletről.

 

Galéria